Tegnap este kiderült, hogy félreértettem valamit, rossz beállítást használtam és emiatt egy ügyfél majd' egyheti munkája ment veszendőbe. Ez teljesen felborította a lelki egyensúlyomat, de nem volt mit tennem. Lehet, hogy megkönnyebbülök, ha bokán rúgom magam, de az alapproblémát ez nem oldotta volna meg.
Hogy valami hasznosat is cselekedjem, az esti film alatt megcsináltam egy tesztsort. Japán, N4-es (korábban 3-as) szint, szókincs. A kanji-olvasat és az olvasat-kanji feladatok már jól mennek, ha csak abból állna a vizsga, egyből a nyelv doktorává avathatnának. :) A gond a szó-behelyettesítéssel és a mondat átfogalmazással vannak. Az új szavak átfogó ismerete nyilván sokat segítene... december 5-ig még nagyon sokat kell pótolnom.
Hétfő hajnal 4 óra, a kelleténél egy órával korábban ébredtem, aztán gyorsan vissza is aludtam. 5 óra, kipattanok az ágyból, de nem azért, mert olyan motivált vagyok, hanem mert még mindig mardos a lelkifurdalás a tegnapi miatt. KELL az endorfin...
Csak a szokásos. Este hosszú futófelszerelést készítettem ki a kanapéra, de a kézfej-teszt (tetőablakot kinyit - kézfejet kidug - csodálkozik, hogy az hogyhogy nem fagy le) alapján sima hosszúujjú-rövidnadrág kombináció javallott. Az egyetlen hosszúujjúm mosásban, a futódzsekis-verejtékben úszós változat nem vonz. Eszembe jut a karmelegítő, amit már két ultraversenyre is elvittem, de egyszer sem volt szükség rá. Vagányul néz ki (fenntartom annak a jogát, hogy az öltözködéssel kapcsolatos ízlésem NEM egyezik meg a mainstream-mel) és rövidujjú pólóval biztosítja a kívánt hőegyensúlyt. Apró öröm, hogy a pulzusmérő öv elsőre felismerte, hogy ver a szívem...
Hétfő reggel, 5:20, az agyam pörög, de a testem még nem. A Hétrét muzsikája inkább léleksimogató, mint sprintre inspiráló, ezért komótosan kocogok végig a sötét Platán soron. A kereszteződés után több látnivaló akad. A bútorgyárba kerékpározó vagy gyalogló emberek, autók és a frissen újraaszfaltozott járda. A negatív gondolatok rendszeresen támadnak, de az agyban már megindult a kedélyjavító-termelés. Hamarosan a méregtelenítés is megtörténik: a falnak tűnő gógánhegyi emelkedő tetejére sikerül elérni a 90%-os pulzust és az izzadást, a sötét lejtő pedig némi izgalmat is nyújt. Múlt héten itt még volt egy-két gödör, arra már nem emlékszem, hogy pontosan hol. Végül elesés nélkül leérek és lelkileg felkészülök a következő emelkedőre. Az egy horhos, kétoldalt magas partoldallal és sok fával, az utolsó kanyarban egy kék kúttal, amit ha meglátok, már tudhatom, hogy 30 méter után vége a mászásnak... Egy sietős volvós majdnem elüt (kevés a hely az autó mellett és olyan gyorsan jön, hogy nem érek el a következő kapubejáróig), de ezt is megúsztam. Innentől hosszú lejtő vissza a Platán sorig (gyakorolhatom, hogy ne kapjak oldalszúrást), aztán még egy kör, amit már félhomályban teljesítek (és kiderül, hogy azon a bizonyos lejtőn kijavították az összes úthibát), aztán 1 óra 27 perc után hazaérek. A pulzusátlag 83%, a táv kb. 17 km. Utána 40 fekvőtámasz, zuhanyzás és feleség-ébresztés, bolt, reggeli, majd a városon és a környék egyik legszebb, fákkal körbevett útján át munkába autózás. Jól indult a hét.
